Az Aral-tó területe 1853 és 1987 között, azaz 134 év alatt mindössze 7 %-kal csökkent. Ezen időszak alatt mindvégig – tehát még 1987-ben is – a Föld negyedik legnagyobb tava volt. Majd szűk 20 év alatt mintegy 1200 %-kal zsugorodott, azaz majdnem teljesen eltűnt a tó!
Nos, az öntözés az 50-es években kezdődött, de emiatt a tó területe nem csökkent jelentősen 40 év alatt sem. A nagy csökkenés a 90-es években kezdődött. Ennek fő oka nem az volt, hogy többet öntöztek! Hanem az, hogy lényegében ugyanekkor kezdett fokozódni a klímaváltozás, minek következtében jelentősen csökkent a Szír-Darja és az Amu-Darja és a környező kisebb vízfolyások vízhozama. Ugyanis ezen folyók vízgyűjtő területe a tóval együtt az Eurázsiai kontinens belsejébe esik. S mint tudjuk, az utóbbi húsz évben itt egyre kevesebb csapadék esett, megindult a sivatagosodás ill. növekedni kezdett a meglévő sivatagok nagysága.
Bár a környező rizs- és gyapotföldek öntözése valóban hozzájárult a tó kiszáradásához, de alapvetően a klimatikus változások okolhatók az Aral-tó kiszáradásáért. A globális felmelegedés következményeire figyelmeztető környezetvédők az Aral-tó példájában az emberi tevékenység nyomában megváltozott természeti környezet riasztó példáját látják, s az emberiség jövője szempontjából aggasztó jelként értékelik az Aral-tó kiszáradását, amely ráadásul nem is egyedülálló napjainkban (hasonló folyamatok zajlanak a Holt-tengerrel és a Csád-tóval is).
Még 1987-ben is a Föld negyedik legnagyobb tava ma már három kisebb tóra osztódott, először egy északi és déli részre, majd a déli rész 2003-ban még tovább hasadt két kisebb tóra. Napjainkra a tavat tápláló folyók – az Amu-darja és a Szir-darja egyike sem éri el a három részre szakadt, folyamatosan pusztuló Aral-tavat. Az ökológiai katasztrófa sújtotta tó a globális klímaváltozás hatásainak és következményeinek elrettentő példája.
Nyilvánvaló, hogy a vízelvétel is hozzájárult a tó kiszáradásához valamilyen mértékben. Azonban, ha ezen folyókból 1990-es évektől még a vízelvétel is fokozódott – a drasztikusan megnövekedett profithajsza, profitéhség és a rablógazdálkodás következtében – ez is a globalizáció számlájára írható.
Mint láttuk az előző negyven évben is volt vízelvétel, de a tavat ekkor még nem fenyegette a kiszáradás veszélye. Bizonyos az is, hogy az előző negyven év során bekövetkezett 7-8 %-os apadást sem egyedül a vízelvétel okozta, ehhez erősen hozzájárult már akkor is a felmelegedés. Ugyanis, nem egycsapásra nőtt meg 90-ben a termelés és a szállítás, hanem már a 90-es évek előtt is évről évre egyre nőtt. Azaz ennek megfelelően a széndioxid-kibocsátás és a felmelegedés is növekedett. Az történt, hogy a 90-es években mindezek erősen felgyorsultak, fokozódtak.
Megjegyzés: Némely hálós források erősen szépítik és csúsztatják a dolgot, de a tények és a műholdfelvételek magukért beszélnek.
Dr. Arató István
Zöld Válasz
